Helló Jeans! Ki vagy te?

Helló! Ki vagy te Jeans?

Az eredeti farmernadrág egy bizonyos fajta sávolykötésű pamutszövetből, a „denim”- ből (magyarul: farmerszövetből) készül, jellemzően kék színű. A magyaron kívül finnül és szerbül is „farmer”-nek nevezik; számos nyelvben ezzel szemben átvették az amerikai „jeans” [dʒiːnz] elnevezést, esetleg az adott nyelvben alkalmazott kiejtés szerinti átírással, vagy valami más szóval jelölik, aminek jelentése többnyire „cowboynadrág”, vagy erre utaló más kifejezés (pl. „texas”).

Napjainkban viselt farmernadrágok már nem olyanok, mint amivel Jacob Davis és Levi Strauss megindította ennek a viseletnek a pályafutását, sőt ahhoz képest is sokat változtak, amit az 1950-es években a divat felkapott.

Az azóta eltelt évtizedek alatt sokat változott a formai kivitele: volt csőnadrág formája, később a csípőtől lefelé bővülő ún. trapéznadrág, vagy éppen a csípőtől lefelé bővülő, majd a térdtől lefelé ismét szűkülő forma volt divatos. Volt időszak, amikor a térd fölött szoros, a térd alatt bővülő nadrágszár formát kedvelték. Egyszer a nadrág dereka feljebb került, máskor teljesen a csípőre simult. A nadrág mellett az 1970-es években megjelentek a farmerszövetből készült szoknyák, nadrágszoknyák, kötényruhák, mellények, dzsekik, sapkák, táskák, övek, cipőfelsőrészek is, amelyek nemcsak anyagukban, hanem kidolgozásukban, konfekcionálásukban, a varrások megoldásaiban, az alkalmazott díszítőelemekben is többnyire a hagyományos farmernadrágét idézték (fémgombok, fémcsatok, ringlik stb.). A hagyományos „farmerkék” mellett készülnek más színekben is, igazodva a mindenkori divat által diktált színösszeállításokhoz, bár kétségtelen, hogy változatlanul a kék szín dominál.

A klasszikus farmernadrág hasítéka fémgombokkal záródott, ezt sok esetben ma is megtartják, de elterjedten használják a cipzáras záródást is.

Amíg a farmernadrágokat nem kezdték el a gyártási folyamatba beépítve mosni, azok kemények, merevek voltak. Ezen a (főleg fiatal) vásárlók úgy segítettek, hogy az új nadrágban beleültek egy kád vízbe, majd onnan kiszállva hagyták magukon megszáradni a nadrágot, amely a vizes áztatástól megpuhult és egyúttal felvette viselőjének formáját, így kényelmesebbé vált a viselése.

Ma egyaránt látható az utcán a régi-régi viselettől kezdve a mai tinilányok kedvencéig a tüdőgatyáig minden…

0

Your Cart